Kató paradicsom ültetvényük hetedik sorának kapálásánál jár. Kicsit kapkodva végezi munkáját, hiszen már este fél hét körül van, s még sok a munka. Magában arra gondol, hogy kár volt elkezdenie az egészet, a sorok végtelennek tűnnek, sok van még hátra. Apja meg mindjárt itthon, és kéri a vacsorát. Nem ér a végére, aztán holnap este meg hallgathatja, hogy csak a fele van kész.

Kató bármit tesz, jó sosem lesz. Pedig próbál mindent a férje kedve szerint végezni. Pénzt egyáltalán nem szór. A főzésen spórol, ahogy tud. Hatalmas kertjükben tavasztól őszig mindig terem valami, tyúkjai tojnak. Ruhára nem költ, ezer éves göncökbe jár. Jó neki az Egerben élő nővére levetett holmija is.

És mégis. Bármit tesz, jó sosem lesz. Pedig reggel, amint felkel, az első dolga, hogy megcsinálja Apjának a reggelit. Kávét és teát főz a hosszú napra, majd megeteti a jószágokat. Most csak tyúkjai vannak, de Apja jövő tavasszal venni akar pár kis disznót, hogy felneveljék és odaadják karácsonyra a gyerekeknek. Aztán, amint Apja elmegy a szőlőbe, ő végzi tovább dolgát. Ebédet főz, a kertet rendezi, a piacon eladja virágait, vagy mos. Mosni nem szeret. Az van, mikor fél napig is eltart az öreg hajdúval. Apjának hiába pezdegette már, hogy jobb lenne egy kicsit modernebb automata, de ő hallani sem akar róla. Felesleges pénzkidobás, jó nekik a tárcsás is.

Kirándulni nem járnak, arra sem költenek. Annak idején még nászútra sem mentek, mert kellett a pénz a ház felépítésére, majd jöttek a gyerekek. Aztán tudjuk, hogy van ez, azóta is másra költenek.

Hát ezért várja a holnapot. Ezért kapkod, siet, izgul ott a hetedik paradicsomsornál este fél hétkor. Még sok a dolga. Apjának vacsorát kell készítenie és kicsit össze is kéne pakolnia a holnapra. Holnap buszos kirándulásra megy Szegedre. A postaládába dobták be a lapot, hogy lehet menni 1500 forintért. Ez az összeg már nem nagy összeg, ennyitől talán még lelkiismeret-furdalása sem lesz. Apja is volt már ilyenen, a gyerekek pedig minden évben Görögországba mennek nyaralni. Ő még sosem látta a tengert. És, ha már a tengert nem láthatja, hadd lássa legalább Szegedet.

-          Hol vagy Anyja, mit csinálsz? – hallja Apja hangját messziről a háta mögül.

-          Jövök már, jövök! Csak befejezem még ezt az egy sor paradicsomot.